Doctor Parnassus és a képzelet birodalma (Premier Ajánló)

Ex-Monthy Python Terry Gilliam-mel (12 Majom, Brian Élete, Grimm) kapcsolatban csak egy dolog biztos, a kiszámíthatatlanság. És azért jó, ekkora közhellyel indítani, mert valahol ez prezentálja legjobban benyomásomat a Doctor Parnassus és a képzelet birodalmáról (The Imaginarium of Doctor Parnassus, innentől Parnassus-ról).

Szó ne érje a ház elejét, Gilliam egy istenverte, szürrealista zseni. Ezen nincs mit vitatkozni. Munkái soha nem a teljes tökéletességről szóltak, viszont kivétel nélkül magukon viselik alkotójuk látványos névjegyét. Ez a névjegy pedig, belépő a zabolázatlan, meseszerű fantázia világába. A Parnassus talán nem Gilliam legjobb filmje, de a legegyértelműbben vizualizálja a gilliam-i filozófiát: a mese, a történetmesélés mozgatórugója a világunknak - ha nem is szó szerint, átvitt értelemben mindenképpen. Nem tündérmesét kínál nekünk gonosz mostohával, nem dalolnak madárkák hatalmasfülü elefántokkal, nincsenek foltos rohangáló kiskutyák. Viszont kapunk oldschool, addikt szerencsejátékos ördögöt, halhatatlan mesélő Doktor Parnassust, egy hibátlan Heath Ledgert, és egy szürreális agyrobbantott fantáziavilágot, amiben ezt az egészet Gilliam tálalja. És bár ezt profin teszi, az ember csak pislog az ötleteken (mert abból azért akad elég), mégis addig pislog, amíg hozzá nem szokik a cukorkához és nem kezd el jól lakni.

A Doktor (Christopher Plummer) egy ezeréves, halhatatlan figura, aki anno fogadást kötött az ördöggel, hogy az embereket, a világot márpedig a mesék, a történetek éltetik, és ehhez az eszméhez ő fog gyorsabban több "hívőt" találni. Viszont a világ változott, és az új évezred modern Londonjában, a népek már réges régen nem a mesekönyveket bújják. Hiába járja lányával, emeletes cirkuszi szekerével, és kissé furcs kisérőivel a várost és próbálja az embereknek prezentálni elméje varázslatos fantáziavilágát, úgy látszik végleg vesztésre áll. A tét nagy, ha az ördög nyer, viszi az öreg lelkét, és annak tizenhat éves lányát is (ex-szupermodell, színésznőként itt is nagyon jó, Lily Cole-t) magával, félkarú-rablók szegélyezte poklába. A segítség, a váratlanúl "érkező" Tony (Heath Ledger) személyében történik, aki kézbe véve a társaság "menedzsmentjét", számtalan arcán keresztül (Johnny Depp, Jude Law, Collin Farrell), utat mutat a siker felé. A kérdés - nem mellesleg ez Gilliam filmjének egyik fő üzenete is a néző felé -, lehet e nyerni az ördöggel szemben egy szürreális világban?!

Nem vitás, hogy a Parnassus rendelkezik talán a legkoherensebb forgatókönyvvel az életműből. Érezhető, hogy egyben akarták tartani a sztorit, de valahol félúton, a sebesen robogó vonat mégis repülési pályára állt. Innentől pedig, már nagyon szubjektív a vidámpark megítélése. Számomra a díszletek átvették a hatalmat, az izgalom megléte hektikussá vált. Hiába volt jó látni Tom Waits-t (Mr. Nick, a deviáns devil), Plummer Parnassus-Faust drámája már nem indított meg. Hiába volt kifogástalan Ledger szereplése, és volt szimpatikus a többiek jelenléte, Depp még oké is lenne, de Law súlytalan, Farrell meg egyszerüen idegesítő lett. Nem jelent ez persze katasztrófát, mert ettől még nagyon egyben van a film, és még akkor is, ha hiányzik az a bizonyos hub@z+, annyira komplekszé sikerült kihozni, hogy gyanúsan újranézős lehet. Zeneileg Danna-ék nagyon odatették magát, nem érzékeltem unalomig ismert taktusokat, jól sikerült az aláfestés.

Közismert, de aki nem tudná, ez volt a főszereplő, Heath Ledger utolsó filmje. Halála után, hiányát Gilliam a három másik férfi kollega bevonásával oldotta meg. Ledger mostani szereplése is csak erősíti azt a tényt, hogy egy rendkívül tehetséges, nagy jövőjű színészt veszített el a világ. RIP.

Szummázom. Terry Gilliam kinyitotta koponyáját és betolta kameráját színes-szürreális agyának világába. Ha nem is ez lett élete legnagyobb filmje, egy profi rendezést, klassz történetet és több kifogástalan színészi játékot kapunk gilliam-worldben, elgondolkodtató nézői üzenettel. Magam részéről hetes csillagot dobok rá, mindamellett, hogy egyértelműen ajánlom az elvontabb, szürreális képiséget és történetet kedvelők részére. 7/10.

∑: **********

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.